2010. január 26., kedd

Beyond the age of great ventillations

Nem, valóban már nem ebben a korban élünk, vége, most már tényleg, tapasztalhatóan és bizonyítottan a Nagy Szellőztetések Korán túl van az emberiség, legalább is az emberiségnek azon része, aki szeptember végén Pécsről Krakkóba ment tanulni és az első helyi diáklányról elnevezett kollégiumban még egy hónapig fog lakni...
Hamar leszűkítettük az emberiség körét az itt olvasható sorokat író kezek tulajdonosára. A Nagy Szellőztetések Kora, kora reggeleken és egyéb időkben volt tapasztalható, amikor történetesen kellemes érzés töltötte el a szoba lakóját, miután nyitva tartotta ugyanazon szobának az ablakát. Egészséges a friss levegő, de frissességből is megárt a sok. Mennyire friss odakint a levegő? Nem, nem az, tele van szutyokkal, porral bőven, füsttel kiadósan és egyéb gázokkal, szagokkal... hát így télen, úgy általában...
De még mindig van oxigén tartalma és mindaddig nem kell a "vízbül kivenni" a "zoxigént"...
Ha valami friss, esetenként a hőmérséklete alacsonyabb, mint annak a dolognak a hőmérséklete, ami nem friss. Kivételt képeznek ezalól természetesen a frissensültek, melegen készült ételek és még sok más, de a levegő nem kivétel! A szél hideg, vagy, ha nem, akkor a levegő sietős részecskéinek mozgása csökkenti a hőérzetet.
Ennyi!
Tehát mikor jöhet el a nagy szellőztetések korának vége? Akkor, ha már nem kellemes kinyitni az ablakot különféle, az egészséget már közvetlenül is károsító tényezők miatt.
HIDEG VAN KINT!
Erre szerettem volna kilyukadni.
Tegnap előtt 11°C-t emelkedett a hőmérséklet, így elérte a verőfényes napsütésben a –10°C-t is!
Ám nagyonhamar visszaállt minden a maga kerékvágásába, hiszen újra érzi a diák, hogy a jó, friss levegőből kevesebb is elég, főleg, ha annak hőmérséklete nem több, mint
–20°C

2010. január 21., csütörtök

"Ha a szokás az élet habja, miért ne légy a szokás rabja?"

Régen írtam újdonságot... bizonyára azért, mert unatkoztam... Nem, természetesen, ha unatkoztam volna, akkor lett volna időm írni is valamiről, legalább a semmiről, ahogy általában az emberek beszélgetnek...
Elfoglalt voltam - és még vagyok is - részben ösztöndíjat pályázok, részben kellemes elfoglaltságokkal töltöm az időmet, többnyire a szilveszteri kellemes társaság kellemesebbik szegmensével.
Kultúra. Ez az, ami ide kapcsolódik. Krakkóban nagy az igény a kultúrára, magyarországi mércével mérve, pedig hatalmas. Könyvesboltok otthon is vannak, itt arányaiban több van belőlük és vásárlókkal való telítettségük is sűrűbb. Nem csak bámészkodnak, vásárolnak is az emberek, szépirodalmat, szakirodalmat, népszerűt és ritkát, ki-ki kedve szerint. A sajtótermékek szintén kelendőek, egyszer még kifejtem az újságos kioszkok szerepét a városban, csak, mert úgy vélem, megér egy misét. Misét... Bizonyára ez a fordulatot sem véletlenül jutott eszembe. Krakkó, vallás, katolikus, Jan-Paweł, Wojtiła, templomok minden utca sarkán, közepén, valamint minden két templom között lehet találni egy harmadikat. Kérem tisztelettel, itt komoly a dolog. Az emberek rendeltetés szerűen használják a templomokat és a vallás gyakorlása, a mindennapokhoz való közelsége "karban tartja" a lelkeket azzal, hogy rendszert visz az emberek életébe, fényt és ünnepet hoz a szürke télbe. Hogy a statisztikát sem mellőzzük, Krakkóban egy felszenelt katolikus papra kb 810 hívő jut.
Rendszer, ritmus, szokások és rituálék. Szüksége van erre az embernek, lelki egyensúlyuk megőrzésében. Ilyen rituálék és szokások kapcsolódnak a XIX. század óta megőrzött kávéházi kultúrához. Nem, a kávézók látogatása elsősorban nem az ott kapható jövedki termékből készült főzet fogyasztását célozza. Szokás ez is, hangulat, melegség, ez kell az embernek. Ha egyedül akar lenni, akkor azért, ha társaságban akar lenni, akkor azért.
Engedtessék meg, hogy kicsit még idekeverjem a "Szakmát". A kávézókat látogató vendégek közül nem lehet meghatározni demográfiai mutatók alapján potenciális fogyasztói kört. Fordítom: mindkét nem minden "önjáró" korcsoportja megfordulhat ugyanabban a kávézóban társadalmi státusztól és családi állapottól függetlenül.
Beszélgetnek. Beszélgetnek az emberek egymással, a pincérrel, a szomszéddal, a szomszéd asztalnál ülővel, csak néhány szóra, de nem üres az életük. Lehet, hogy csak nyelvi sajátosság, (lehet, hogy annál több,) de udvariasan beeszélgetnek, egymással az aktualitásokról és a kultúráról, mert a kultúra aktuális!
Azért aktuális, mert "azt eszik", azaz annak fogyasztói azok, akik ismerik és beszélnek róla. Moziba is járnak, tömegesen. Van kultúrája a mozinak is és hangulata is van, bizonyára azért, mert művészetként és kultúraként fogják fel, így bánnak vele és eképpen tisztelik. Szeretünk moziba járni, mert van hangulata. Csak lengyel filmeket nézünk, mert az tanulás szempontjából is hasznos dolog. Nem megyünk modern multiplex moziba, mert az mindenhol ugyanolyan, előnyben részesítjük az igazi mozikat, ahol "filmművészet" hangulatot élhetünk át, nem pedig "szórakoztatóipar" állapotot. Fontos a különbség! Pécsen a művészmoziba néhány kósza lélek, ha betéved egy vetítésre, itt közel telt házas vetítések vannak, még akkor is, ha az adott filmet már éppendéggel 79 vagy 114 napja játszák.
Ez Krakkó és ez benne a lélek. Ez a lélek, ez benne a kultúra. Ez a kellemes, lágy, lusta, mélázó valami, ez az, amiben akkora erő van, hogy 800 ezer embert hajt. Az életerő tiszta forrása.

2010. január 7., csütörtök

Sylwester w Polsce

Mivel minden csoda három napig tart, egyik sem tart öröké, egy héten belül érvényes, nyolc napon belül gyógyul, stb, szerintem megfelelő időpontot választottam, hogy meséljek itteni kifejezettem MAGYAR szilveszterünkről.
Házibuliban voltunk, aminek két összetevője a ház és a buli. A ház abban az utcában van (még áll), ahol először aludtam Krakkóban, a buli pedig az, amihez kellenek emberek meg hangulat spirituális vagy folyékony formában. (Szilveszterkor utóbbi gyakoribb.) A rendezvény szervezők kiváló és igen tehetséges polákok, akik olyan kemény fába vágták fejszéjüket, hogy megtanulnak magyarul. Meghívtak ide minden Krakkóban és környéken (környék: 220-240 km) dolgozó és tanuló, avagy élő és mozgó magyart. Volt, kinek a felesége volt lengyel, volt, aki mindkét nyelven beszélt, volt, aki egy hatmadikon és volt olyan is, akinek még ettől is különbözött az anyanyelve. Kedves házigazdánk heveny számlálása szerint, este 11-kor kb. 45 fő tartózkodott a 2+2 félszobás lakásban.
Mindenki hozott, amit tudott, volt édes, sós és salátaféle. Nem ez volt a középpontban, sokkal inkább a beszélgetés - részünkről többnyire - lengyelekkel, főként az ő nyelvükön. Az egyik szobából, ahol már aránylag vágni lehetett a füstöt, kisebb társasággal az amúgy igen széles és kiválóan szellőzű folyosón találtuk meg helyünket. Nem elhanyagolandó információ, hogy a magyarok voltak többen.
Többek közt ennek is köszönhető, hogy üdvözlés képpen kiváló barack és körte desztillátumokat ízlelhettünk meg, ezen felül több - általában hét decis - üveget találkoztam, melyek közül csak egy volt bolgár kadarka, a többi mind magyar bort őrzött magában. Őrzött, de a szolgálatkész dugóhúzók igencsak kifogtak a palackokon. Ebben a folyékonyra és kicsit spiccesre sikeredett bekezdésben még hadd említsem meg a 2 doboz Kőbányai Világost, amit Magyarországról exportáltam pár nappal korábban. Láttam már embert áhitattal sört fogyasztani, de ekkora áhitattal még soha... De Kőbányait?.... 
Éjfelen túl nyúló beszélgetésünk közben gyakorta lettünk figyelmesek különféle oldott magatartásokra, melyeket oldott honfitársaink produkáltak. Nem, akárhogy is mondják, a polák nem iszik annyit... Vagy csak a mi társaságunk összetétele volt kivételes? (Tudja azt mindennek tudója...)
Három óra után elköszöntünk, hogy hazafelé, még betérjünk a Rynekre, ahol - mint később a sajtóból megtudtuk - százezer ember köszöntötte együtt 2010-et. Fél négykor már egy lélek sem, illetve csak takarítók voltak a téren, valamint egymástól 6-7 lépes távolságra, szépen szabályosan, párhuzamos sorok és oszlopok rendjében kisebb nagyobb szemétkupacok, melyeknek legnagyobb mennyiségű alkotórésze üveg volt. Ennyi üveget szilánk formájában korábban sehol nem láttam. (Rendben, képezze ez is az élmény részét)


Mellékesen jegyjem meg, hogy természeresen itt is népszerűk a tüzijátékok és petárdák, amiket nem kint az áruházak parkolójában, külön konténerben, nyílt területen árusítanak erre kiképzett szakemberek, hanem a boltok "akciós során", bent az üzletben, nagy tömegben, egymás mellett. És természetesen minden pénztáros eladhatta ezeket.


Ilyen élményeim vannak Szilveszter napjáról és éjszakájáról, amit Krakkóban nemzetközi és egyben baráti hangulatban töltöttünk.


2010. január 2., szombat

Meglepetés

Nem írtam semmi újdonságot december 19-e óta, de – merem remélni, hogy – jobb dolga is volt az olvasóimnak az ünnepek alatt.
Mostani híradásomban kifejezetten ünnepi témával foglalatoskodok. Karácsony... Krakkóban töltöttük volna az ünnepet, ha nem találunk ki egy nagy-nagy meglepetést Eszti szüleinek, nagyszüleinek. Nehéz volt titokban tartani, de sikerült. Utazásokról is szoktam írni ebben a blogban, igy hát nem meglepő, hogy december 23-án buszra szálltunk és elutaztunk Budapestre. este fél tízre oda is értünk, de hála a MÁV-START Zrt, menetrend-változtatásának, reggel 4:56-kor tudtunk volna csak tovább utazni. gondoltuk várunk különböző helyeken az éjszaka, de sem a Népliget, sem a Déli környéke nem volt valami bizalomgerjesztő. Az első vonattal elhagytuk Budapestet, éjfélre Székesfehérvárra értünk. Innen volt lehetőségünk reggel felé eljutni Pusztaszabolcsra, ahol mindenképpen át kellett volna szállni.
A fehárvári éjszaka nyugodt volt, de azért nem teljesen csendes. Lényeg, hogy sokkal kellemesebb volt a légkör arrafelé, mint Budapesten bárhol. Kétórás, rögtönzött városnézésünk után visszatértünk a vasútállomásra, ahol időről időre egyre hűvösebb lett. A fűtött váróterem este 11 és reggel 5 között zárva tart, így ennek a helységnek a léte ottlétünket legkevésbé befolyásolta.
Ha vasút, akkor inkább vonat... Vettünk jegyet és nem Pusztaszabolcs, hanem Budapest-Déli irányába indultunk. Onnan 10 percen belül indult – eredetileg tervezett – járművünk Pusztaszabolcsra. Reggel 8 előtt Dombóváron voltunk.
A meglepetés 110%-os  hatásfokkal sikerült.
Így igazán szép volt a karácsony. Voltunk kicsit Pécsen is, kicsit furcsa volt, de rossz semmiképpen. 27-én hajnalban, pedig Eszti szüleivel 4-en indultunk vissza Krakkóba. Innen krakkói városnézős program következett 30-áig, megmutattuk, amit mindenképpen látni kell és egy-két olyan helyet is, ami hiányzik az utikönyvekből.

Készültünk a Szilveszterre. Kiválóan sikerült, annyira, hogy megérdemel egy külön bejegyzést.
Nemsokára megírom...

2009. december 19., szombat

Wigilia-13

Kellemes idő van Krakkóban, noha kicsit hideg is. Az utcák díszben állnak, a díszek pedig hóban. A Ryneken várakozó lovas hintókra rákerültek a tetők, zárt fülke-szerkezetek, az épületekre, fákra, minden tárgyra és minden másra pedig az a fehér, hideg izé, az a paplan, az a hótakaró.
Napok óta folyamatosan esik az, ami ezt a takarót képezi. Nem sok, nem gyorsan, pusztán apró pelyhekben fagy ki a ködből, többször tart hosszabb-rövidebb szüneteket. Hideg van. Nem olvad el. Az utak összességében tiszták, illetve csak nedvesek, mert csak a dugóban álló autók olvasztják fel a havat. Sózás nincs! Van helyette a járdákon homok, vagy valami homokos-meszes örlemény, de sóval nem is próbálkoznak, hiszen -10°C alatt úgyis mindegy.
A napi maximum hőmérséklet csütörtökön -9°C volt, péntekre 1 fokkal hidegebb lett a nappal és hiányérzete támadt a városlakónak, turistáknak egyaránt... Eltűntek az utcáról a perecesek. Nem semmi, hogy eddig bírták a fagyban. Ameddig fagyoskodtak, egységesen mindegyik fagyoskodott, amikor már már nem, akkor minden pereces egyszerre tűnt el.
Keddi napon volt céges buli. Nem, igazából nem az volt, annál sokkal jóbb, csak a Lengyel Nyelv és Kultúra, stb. Központ szervezte, ahol tanulunk. Karácsonyi összejövetel volt a Collegium Maius alatt található étteremben. A rendezvény menete követte a tradiciókat, de némely ponton eltért azoktól.
A lengyelek szenteste nem esznek húst, böjti ételek képezik a vacsorát. Itt volt hús, illetve gołąbki (ami a töltött káposztának a helyi változata) gombás szósszal. Vacsora előtt lengyel karácsonyi énekeket énekelt, aki tudott, gitár kísérettel. Utána nemzetköziesedett a dolog. Sajnos nemzetközi szinten a "Csendes éjj" ("Cicha noc") című melódiát nagyon erőltették, ezért még koreai nyelven is hallottam, annak ellenére is, hogy Koreában csak "import cikk" az ünnep, máskülönben munkanap. Magyarul igen gyengére sikeredetett, hiszen odahaza ez kevésbé népszerű melódia, ezen kívül három féle ferdítése létezik, az eredeti németből.
A folytatásban igazi lengyel szokást gyakoroltunk, az ostyatörést. Ez úgy néz ki (eredetiben), hogy mindenki egy darab ostyával kezében, személyesen átadja kíváságát családtagjának, barátjának, felebarátjának, majd egymás ostyájából törnek egy kis darabot és azt megeszik.
Kellemes idő ez a beszélgetésekre...
A lengyeleknek nagyon fontos dolog, a karácsonyi dalok éneklése. Szépek is azok, ráadásul igazi hangulatot teremtenek. Van is rá szavuk. A magyar nyelvben nem ismerek egy szavas kifejezést a karácsonyi dalokra.
A nyelvórákon, egész héten szinte minden téma az ünnep szellemét tükrözte.
Pénteken magyar esten voltunk. A Magyar Tanszék hallgatói által szervezett kis karácsonyi összejövetelen voltunk, ahol a szervezők előadásában megtekintettük "A Mikulás elrablása" című darabot. Utána természetesen éneklés, természetesen elsősorban magyarul
, utána pedig ostyatörés és beszélgetések.
Kiváló a nyelvoktatás Krakkóban. Nagyon szépen beszélnek a hallgatók magyarul, a nyelv minden nehézsége ellenére. Jellemző a tanuló ifjúságra, hogy fontosnak tartották kifejezni, hogy ismerik magyarul a következő – számukra vélhetően – fontos kifejezéseket, mint "részeg vagyok", "hánytam", illetve azt a hosszú szót, amit Magyarországon a legtöbb, jó társaságba keveredett turista – több-kevesebb  sikerrel – megtanul: "Egészségedre!".
Így zajlott a hét, a karácsonyi készülődés és a karácsony szellemében szervezett összejövetelek. Közben a napi legmagasabb hőmérséklet negatív irányban elérte a 13°C-t.
Az ünnepre jön a melegfront, de a készülődés alatt tartja magát a -13.

2009. december 14., hétfő

Barokk és Sztálin

Kedves Olvasó! Ilyen megszólítások után levelet szoktak írni, de inkább mesével folytatom. Mesélek legújabb élményeinkról. Tehát...
Egyszer voltunk, hol nem voltunk, hol is voltunk? Az úgy kezdődött, hogy szerettem volna megnézni Katowicét, mert az egy olyan hely, amit fontos látni azután, hogy olyan neveken emlegetik a környéket, hogy "Lengyelország legnagyobb ipari aglomerációja", vagy "Fekete Háromszög". Rábeszéltem Esztit, így a PKP (Lengyel Állami Vasutak) december 13-án esedékes "újszülött" menetrendje szerint, aznap reggel, egész pontosan valamikor, valamilyen vonattal megterveztük az utazást.
A PKP internetes oldalán aránylag jól kezelhető menetrendi kereső van. A változást megelőző héten kettő is volt. Az egyikben lehetett keresni a december 12-éig induló vonatokat, a másikban az új menetrend szerint közlekedőket, természetesen 2009 december 12-éig bezárólag.
Tehát minden esélyünk abban volt, összevetettük a két kereső adatait, indulási dátum szerint tárgynap előtt pontosan egy héttel. Semmi különbség... Eredmény: Két lehetőségünk van, vagy lesz akkor vonat, amikor menni akarunk, vagy nem.
Végülis reggel kicsit lekéstük a buszt a pályaudvarra, így gyalog mentünk, útközben az aluljáróban vettünk jegyet, természetesen nem arra a személyvonatra, amire szerettük volna, mert az 5 perccel előbb indult - új menetrend szerint, így már nem értük volna el. 5 perccel később viszont volt egy gyorsvonat, ami nem ért oda előbb, kicsit kényelmesebb volt, volt fűtés is, de Lengyelországban nem ugyanaz a jegyár vonatkozik a személyvonatokra, mint a gyorsvonatra. Nosza, 3 zł bukta két személyre, 37% kedvezménnyel még nem vészes.
Odaértünk... Belváros, külváros, mező, erdő, olajfinomító, bánya, szénosztályzó, állomás és peron, annak a szélén hó, majd állomásépület, előtte kies tér, széles felüljáró, havas felüljáró, havas utca és csúszós utca. Egyre csak esett a hó. Nem intenzíven, néha 10-20 percre abbahagyta, de esett. Lassan, de biztosan.
Megkezdtük a városnézást, ott ahol szoktuk. Napijegy villamosra, utána kávé, egy-két utca és az első villamos, éppen Chorzów irányába, mondhatni "a villamosnak hazafelé". Chorzów városában gyártották a legtöbb, Lengyelországban guruló villamost, a "Konstal" nevű vállalatnál. Jelenleg ALSTOM érdekeltség. Rövid városnézés után villamossal folytattuk utunkat, olyan helyeken, ipar- és lakótelepeken, városokon és városrészeken át, ahol a felszínen látszik, mit rejt a föld mélye. Szén és érc. Könnyed 70 perc alatt, kis kerülővel Chorzówból eljutottunk Bytomba. Itt már nagyon hideg volt. Itt csak egy teret láttunk, illetve a Sziléziai Opera épületét. A hőmérsékletre, illetve annak hiányának növekvő mértékére való tekintettel némi elemózsia és fűtött tér után néztünk. Utána Katowice. Kellemes csalódás... szóban nehéz elmondani, írásban méginkább. De készítettem fényképeket. Jó szórakozást hozzá.
Az épületek nagyrésze felújított, illetve koszos, füstöléssel tartósított, szénporos, kormos, "ipar színű". Nagyon szép barokk és szecessziós stílusó épületek tarkítják a belvárosokat. A II. Világháború után az üres tereket láthatóan igazi sztálinbarokk épületekkel töltötték ki, pl.: Wyspański színház. Vas, beton és szolíd dekor. Acél, acél és üveg, a fiatalabb épületeknél ugyanez, de inkább üveg, kevesebb acéllal, és a kockák is egyre változatosab kombinációban alakítják ki az épületeket. Nem, a lakóházak nem olyan szögletesek, mint Magyarországon. Láthatóan nagyobbak a lakások,  összehasonlításban tágasnak is mondhatók. Ilyen benyomások értek Katowicében.
Estére kb 5-7 centiméter hó volt az utcán, de Karakkóban semmi. Hideg télre van kilátás, 18-20-ára -8°C-os maximum várható.


2009. december 9., szerda

Szoc-reál séta

Kedves Olvasó!

Szeretettel meghívlak egy sétára, a szocialista-realisra eszme, ideológia és építészet alkotta városrészbe. Kellemes szórakozást a videóhoz.



Kíváncsian várom a hozzászólásokat

2009. december 6., vasárnap

Oscipek és hegyek

Az elmúlt szombaton (dec. 5-én) Zakopaneban jártunk. Ennek hála, hogy a szokásos Krakkó környéki turistaatrakcióknak mára egytől egyig megtekintettük. Reggel, vonattal indultunk, személyvonattal, nagyon személyvonattal tettük meg a kb 3 és fél órás utat, közben folyamatosan emelkedtünk. A vonat hol egyik irányba ment, hol a másikba. Úgy emlékszem, hogy menet közben négyszer váltott irányt. Mindegy, lehet, hogy hosszú idő volt, de legalább olcsó.
Út közben láttuk azokat a nagy házakat, azokat lengyel házakat, azokat a falvakat, amik nem úgy néznek ki, mint egy falu... A "falu" fogalma itt egy kicsit más. Erről még nem tudok írni, nem vagyok elég felkészült ebben a témában.
A szokásos, és felettébb szükséges kávé után megkeztük, ugyancsak szokásos, ámbár felettébb érdekes városnézésünket. Ez a kb. 30 ezer lakosú városka jelenti Lengyelország egyik fővárosát. Egyik? Igen. Lengyelország adminisztratív fővárosa Varsó, a nyári főváros Sopot, a téli főváros Zakopane, valamint Lengyelország és a lengyelek kultúrális és valódi fővárosa mindig is Krakkó volt, és lesz. (Ezt így tanultuk...) Turisták mindig is vannak, nyári szezonban, síszezonban és szezonon kívül is. Felvonók, bazárok, fogaskereű vasút és persze a góralok. (ejtsd: gurál) Avagy a hegyi népek. Kicsit máshogy beszélik a lengyelt, mint a Krakkóban, nem fáznak, juhokat legeltetnek és jófajta sajtot készítenek. Mindenféle házi termékeiknek nagy piaca van Zakopaneban és Krakkóban is. Kifejezetten jól, jövedelmezően tudják kihasználni a turizmus adta lehetőségeket.
Az időjárás adta, illetve nemadta lehetőségek miatt csekély mennyiségű és szerény minőségű fényképet sikerült készítenem, de remélem néhány élményünket ennek ellenére átadja a GALÉRIA.
Összességében a helyet ajánlom mindenkinek, akárcsak már sokan mások is megtették előttem. Előbbi feltevésem bizonyítéka a tömegturizmus kialakulása. Ugyanakkor a tömegturizmushoz szerencsére nem csak a szokásos globalizált marhaságok társulnak, hanem valódi szerepük van a valódi helyi értékeknek is.

2009. december 3., csütörtök

Betlehemes Krakkói módra

Nagy nap, nagy dolog és legalább ugyanekkora látványosság a betlemes kiállítás és verseny a város főterén. Istálló készítő szakmunkás-kisiparos-magánvállalkozók találkozóján túlmenően más is szóba kerül...
A Krakkói betlehem nem pusztán Jézus születése szűkebb környezetének rekonstrukciója, hanem ennél sokkal több. Krakkói attól lesz egy ilyen berendezett istálló, hogy a városba illő építmények keretei közé foglalják. A "Szopka krakowska" [ejtsd: ʃopkɒ krakovskɒ] készítésének alapvető szabályai vannak, melyek szerencsére a kreativitásnak nem szabnak korlátot. Ilyen alapvető szabály az elkészített építményben jól látható módon elhelyezett gyermek Jézus alakjának szükségessége, természetesen a szüleinek a társaságában. A gyermek - népszerűsége okán - társasága nem merül ki ennyiben, első látogatóinak alakját is szükséges megjeleníteni a kompozícióban.
Utána az építészet következik. Ettől lesz Krakkói. Az istállót keretbe foglaló építmény legtöbbször tornyokkal rendelkezik, akárcsak a templomok, amiből rengeteg van a városban. Templom, székesegyház, kápolna, csúcs, korona, kupola, valamint gótikus, reneszánsz, helyenként barokk motívumokból állnak ezek a külnös építmények. Méretkategóriák: kicsi: max. 15 cm kiterjedés minden irányban, közepes, legfeljebb 120 cm magasságig, utána pedig a nagy.
Verseny: Összegyűlnek az emberek Adaś, azaz Adam Mickiewicz, a nemzeti poétájának szobra alatt, ahol kiállítja ki-ki a saját művét. Itt a csodálkozó tömegre már rendőrök vigyáznak. A gyülekező után a művek, tulajdonosaik segítségével a tér másik oldalára vándorolnak, ahol egy színpadon bemutatják azokat és készítőiket. A gyors műelemzés után iőnként, kiemelkedő alkotások esetében, a csodálkozók össze-össze ütik a tenyerüket.
Ezután az alkotások átmenetileg múzeumi környezetben, gondoskodásban és épületben kerülnek kiállításra. A verseny győztesének kilétét, pedig szakértő zsűri hivatott megállapítani.
Érdekes szokás ez... és felettébb kreatív! A rendezvényről képes beszámoló itt:



2009. november 29., vasárnap

Veszélyes? környék...

Hanyagnak érzem magam kissé... Már kellett volna írnom valamit, tudom, kifogást bőven találok, természetesen nem ez az, amire senki sem kíváncsi, ezért valami érdekesebbet írok.
Voltak "vizsgáim", az idézőjelet igencsak megérdemlő vizsgáim. Holnap, azaz hétfőn "Területi tervezés" gyakorlatra megyek a Földrajzi intézetbe. Ennyit az itteni kötelezettségeimről.
Odahaza van több olyan tárgy is, amiből szeretnék félév végén értékelést kapni, ezért próbálkozom ennek érdekében cselekedni is. Voltam Hutában. Nowa Huta az a városrész, amiről írni fogok egy házi dolgozatot. Első terepszemlém nagy csalódás volt. rengeteget hallottam már erről a városrészről, olyantól is, aki már volt ott és olyantól is, aki olvasott, vagy hallott róla. Az egymást erősítő sztereotípiák összegződtek a városrészről látatlanul alkotott képemben.
Nem, nem olyan... Valójában nem az, aminek látszik. Pontosabban nagyon is az és nagyon is olyan. Mondják, hogy veszélyes környék és a utikönyv úgy szól róla, hogy itt "veszélyes lehet nagyméretű fotófelszereléssel egyedül sétálni". Igen, igaz, lehet veszélyes, de csak annyira, mint bárhol máshol. Hogy szocreál? Az nem kifejezés! A sztálinbarokknak hatalmas mesterműve, nagy és erős, mint az acél, de még a színe is olyan. Fényképeket egyelőre még nem készítettem, de ígérem nem marad el. Az épületek szürkék, az anyaguk viszont időtálló. Felújításra kevésbé szorulnak, a vakolatok stabilan takarják a falakat. Valószínű, a lakások szigetelése is megfelelő. Több helyen újonnan beépített, korszerűsített nyílászárókat találni.
A közterületek rendezettek. Parkolóhelyek vannak, természetesen nem jut belőlük minden lakásra egy egész, viszont jobb a helyzet, mint a belvárosban, ahol a szép széles járdák használatáért fizetnek parkolódíjat. Hutában a gyalogosok használják a széles járdákat, illetve a különféle forgalom. Nem csak gyalogos és néha kerékpáros forgalom, hanem kereskedelmi is. Húsz évvel a rendszerváltás után Nowa hutában virágzik a szabadkereskedelem. Ha szabad, ha nem, kereskedők állnak a járdák szélén, kosarukkal, portékáikkal, nem csak a piac közvetlen közelében, vagy kicsit távolabb, hanem a forgalmasabb köztereken is, alkalmas időben.
Nagyot nevethet a naív a következő kérdésen: Láttál-e már kommunista templomot? Nem, nem átvitt értelemben. tényleg templom! De szocreál. A városrésznek jellegzetes épülete, világos és tágas belső térrel, díszes, íves dinamizmussal kialakított tetőszerkezettel és kör alaprajzzal rendelkezik. Burkolatában megtalálható kevés gránit mellett a folyamikavics, sóder formájában, az üveg, melynek tábláit egy másik fontos burkoló és tartóelem fogja közre: az acél. Bent egy tipikus "kultúrház" teremben imádkoznak az emberek és itt celebrálják a miséket. Igazi kordokumentum. Mondhatni, hogy nem csak ecélból építették, hanem acélból is...
Az egész városrész szívében van egy központi tér, a Központi tér (Plac Centralny). Innen a felkelő nap sugarainak irányában utcák, közöttük lakótelepek szektorok szerint, A-B-C-D, A-1, B-3, B-33 (azaz a Napos ltp.) és így tovább. Legtöbbnek van neve is, nem csak jele. Az utcáknak is van neve, de ha itteni ismerősünknek címezzük a képeslapot, az utca neve nem érdekes a posta számára, sőt a házszámok is mások. Például a történeti múzeum címe így néz ki: Os. Słoneczne bl. 16. Azaz Napos lakótelep 16-os tömb.
Érdemes megnézni a városnak ezt a részét is, turistaként lehetőleg nem csoportosan. Így el tud vegyülni az ember a helyiek között. Villamossal csak fél óra a belvárostól és a közbiztonság szempontjából jobb helyzetben van, mint egyéb külső kerületek (Kurdwanów vagy Bieżanów). A sztálinbarokkról, Hutáról és lakóiról még közlök információt, ha elkészül a fényképsorozat.