2009. július 20., hétfő

Nyilas Mihály, harmadik bé

Volt egyszer egy diák... és még ma is van sok...

A helyzet nem ennyire egyszerű. Színpadi mű az is, amiről most írok, történetesen musical. Ennek a műfajnak kifejezetten nagy rajongója vagyok, úgyhogy a Pécsi Szabadtéri Játékok keretein ezt az előadást vétek lett volna kihagyni. A Káptalan utcai színpadon játszották, rengeteg tehetséges színésszel és színésznek termett tehetséges gyermekekkel. A hely adottségait kiválóan kihasználták, tisztességes zenekari árkot alakítottak ki a színpad előterében.
A darabban a statikus és dinamikus elemek keveredtek, de előbbiek inkább erősítették a dinamizmust. Gördülékeny darab és ebben az esetben nem arra gondolok, hogy a dalok közben megmozdultak a bútorok és a gördülő székeken változtattak helyet a színészek, hanem Móricz regényében megjelenített rengeteg esemény rövid, szemléletes, de ugyanakkor részletes, kidolgozására.
Az írók, a rendező, a színészek és (végül, de nem utosó sorban) a díszlet elvitt Debrecenbe. Térben és időben, ott és akkor úgy éreztem magam, mintha magam is a Cívis Városban lennék.
Jobban nem is részletezném, kedvcsinálónak talán ennyi is elég. Az őszi évadban a Pécsi Nemzeti Színházban fogják játszani a darabot, nagyon megéri megnézni és várhatóan legalább akkora sikere volt/van/lesz, mint előző évben a Kölyök című musicalnek.
Lényeges:
Természetesen van címe is a darabnak, de a bejegyzés címéből és az író nevéből már rájöhetett az olvasó, hogy a "Légy jó mindhalálig"-ról van szó.
A darab "utórengése" újabb élményt jelent. Megtapasztalhatja az ember, milyen érzés a kötelező olvasmány emlékeit felnőtt fejjel feleleveníteni, újra értelmezni, átgondolni és ismét tanulni belőle...

2009. július 15., szerda

Anton Pavlovics

Most valami új... természetesen az eddigiekhez képest. Nem utazási beszámoló következik, hanem hétköznapi érdekesség. Mint a blogom kezdetekor írtam, ez is belefér. A témát gyakorta "Kultúra" címszó alatt szokás emlegetni, de nem kerülgetem sokáig a lényeget, színházról lesz szó.
A világot jelentő szabadtéri deszkákon zajló színvonalas, szórakoztató színházi ünnep, a Pécsi Szabadtéri Játékok kereteiben került megrendezésre Anton Pavlovics Csehov (Антон Павлович Чехов) életét bemutató "Rózsáim pompásan virágoznak"című színmű. Anton Pavlovics és a színésznő felesége, Olga Leonardovna Knipper levelezését Bodonyi József alkalmazta színpadra. Méghozzá egész pici színpadra, a Pécsi Horvát Színház pici színpadjára.
Györfi Anna és Vidákovics Szláven játszották, mitöbb tökéletesen megszemélyesítették a szereplőket. Két szereplő, egy színpad, egy díszlet... ebből ki lehet hozni akár négy helyszínt, vagy többet is, egy moszkvai színház teljes nézőterét, lombhullató fákat az őszi napfényben, fényes báltermeket, korabeli dolgozószobát, hálószobát, reggelt és éjszakát, férfit és nőt, szerelmet, szenvedést, életet és élni akarást és még sok mást... (Ezt a hivatásos színikritikusok majd eldöntik.) Véleményem szerint a színpadon megjelent színészek és a rendező mellett mindenképpen ki kell emelni Tresz Zsuzsanna látványtervező érdemeit. Nélküle hiába a nagyszerű színészi tehetség, az élmény közvetítésében az ő munkájának legalább ugyanakkora szerepe volt.

A mű a 2009-es őszi évadban marad műsoron a Horvát Színházban, akinek ezek után felkeltettem az érdeklődését, vagy szkeptikus az itt leírtakkal kapcsolatban, ajánlom, hogy tekintse meg a darabot.