2009. november 29., vasárnap

Veszélyes? környék...

Hanyagnak érzem magam kissé... Már kellett volna írnom valamit, tudom, kifogást bőven találok, természetesen nem ez az, amire senki sem kíváncsi, ezért valami érdekesebbet írok.
Voltak "vizsgáim", az idézőjelet igencsak megérdemlő vizsgáim. Holnap, azaz hétfőn "Területi tervezés" gyakorlatra megyek a Földrajzi intézetbe. Ennyit az itteni kötelezettségeimről.
Odahaza van több olyan tárgy is, amiből szeretnék félév végén értékelést kapni, ezért próbálkozom ennek érdekében cselekedni is. Voltam Hutában. Nowa Huta az a városrész, amiről írni fogok egy házi dolgozatot. Első terepszemlém nagy csalódás volt. rengeteget hallottam már erről a városrészről, olyantól is, aki már volt ott és olyantól is, aki olvasott, vagy hallott róla. Az egymást erősítő sztereotípiák összegződtek a városrészről látatlanul alkotott képemben.
Nem, nem olyan... Valójában nem az, aminek látszik. Pontosabban nagyon is az és nagyon is olyan. Mondják, hogy veszélyes környék és a utikönyv úgy szól róla, hogy itt "veszélyes lehet nagyméretű fotófelszereléssel egyedül sétálni". Igen, igaz, lehet veszélyes, de csak annyira, mint bárhol máshol. Hogy szocreál? Az nem kifejezés! A sztálinbarokknak hatalmas mesterműve, nagy és erős, mint az acél, de még a színe is olyan. Fényképeket egyelőre még nem készítettem, de ígérem nem marad el. Az épületek szürkék, az anyaguk viszont időtálló. Felújításra kevésbé szorulnak, a vakolatok stabilan takarják a falakat. Valószínű, a lakások szigetelése is megfelelő. Több helyen újonnan beépített, korszerűsített nyílászárókat találni.
A közterületek rendezettek. Parkolóhelyek vannak, természetesen nem jut belőlük minden lakásra egy egész, viszont jobb a helyzet, mint a belvárosban, ahol a szép széles járdák használatáért fizetnek parkolódíjat. Hutában a gyalogosok használják a széles járdákat, illetve a különféle forgalom. Nem csak gyalogos és néha kerékpáros forgalom, hanem kereskedelmi is. Húsz évvel a rendszerváltás után Nowa hutában virágzik a szabadkereskedelem. Ha szabad, ha nem, kereskedők állnak a járdák szélén, kosarukkal, portékáikkal, nem csak a piac közvetlen közelében, vagy kicsit távolabb, hanem a forgalmasabb köztereken is, alkalmas időben.
Nagyot nevethet a naív a következő kérdésen: Láttál-e már kommunista templomot? Nem, nem átvitt értelemben. tényleg templom! De szocreál. A városrésznek jellegzetes épülete, világos és tágas belső térrel, díszes, íves dinamizmussal kialakított tetőszerkezettel és kör alaprajzzal rendelkezik. Burkolatában megtalálható kevés gránit mellett a folyamikavics, sóder formájában, az üveg, melynek tábláit egy másik fontos burkoló és tartóelem fogja közre: az acél. Bent egy tipikus "kultúrház" teremben imádkoznak az emberek és itt celebrálják a miséket. Igazi kordokumentum. Mondhatni, hogy nem csak ecélból építették, hanem acélból is...
Az egész városrész szívében van egy központi tér, a Központi tér (Plac Centralny). Innen a felkelő nap sugarainak irányában utcák, közöttük lakótelepek szektorok szerint, A-B-C-D, A-1, B-3, B-33 (azaz a Napos ltp.) és így tovább. Legtöbbnek van neve is, nem csak jele. Az utcáknak is van neve, de ha itteni ismerősünknek címezzük a képeslapot, az utca neve nem érdekes a posta számára, sőt a házszámok is mások. Például a történeti múzeum címe így néz ki: Os. Słoneczne bl. 16. Azaz Napos lakótelep 16-os tömb.
Érdemes megnézni a városnak ezt a részét is, turistaként lehetőleg nem csoportosan. Így el tud vegyülni az ember a helyiek között. Villamossal csak fél óra a belvárostól és a közbiztonság szempontjából jobb helyzetben van, mint egyéb külső kerületek (Kurdwanów vagy Bieżanów). A sztálinbarokkról, Hutáról és lakóiról még közlök információt, ha elkészül a fényképsorozat.

Nincsenek megjegyzések: