2009. december 19., szombat

Wigilia-13

Kellemes idő van Krakkóban, noha kicsit hideg is. Az utcák díszben állnak, a díszek pedig hóban. A Ryneken várakozó lovas hintókra rákerültek a tetők, zárt fülke-szerkezetek, az épületekre, fákra, minden tárgyra és minden másra pedig az a fehér, hideg izé, az a paplan, az a hótakaró.
Napok óta folyamatosan esik az, ami ezt a takarót képezi. Nem sok, nem gyorsan, pusztán apró pelyhekben fagy ki a ködből, többször tart hosszabb-rövidebb szüneteket. Hideg van. Nem olvad el. Az utak összességében tiszták, illetve csak nedvesek, mert csak a dugóban álló autók olvasztják fel a havat. Sózás nincs! Van helyette a járdákon homok, vagy valami homokos-meszes örlemény, de sóval nem is próbálkoznak, hiszen -10°C alatt úgyis mindegy.
A napi maximum hőmérséklet csütörtökön -9°C volt, péntekre 1 fokkal hidegebb lett a nappal és hiányérzete támadt a városlakónak, turistáknak egyaránt... Eltűntek az utcáról a perecesek. Nem semmi, hogy eddig bírták a fagyban. Ameddig fagyoskodtak, egységesen mindegyik fagyoskodott, amikor már már nem, akkor minden pereces egyszerre tűnt el.
Keddi napon volt céges buli. Nem, igazából nem az volt, annál sokkal jóbb, csak a Lengyel Nyelv és Kultúra, stb. Központ szervezte, ahol tanulunk. Karácsonyi összejövetel volt a Collegium Maius alatt található étteremben. A rendezvény menete követte a tradiciókat, de némely ponton eltért azoktól.
A lengyelek szenteste nem esznek húst, böjti ételek képezik a vacsorát. Itt volt hús, illetve gołąbki (ami a töltött káposztának a helyi változata) gombás szósszal. Vacsora előtt lengyel karácsonyi énekeket énekelt, aki tudott, gitár kísérettel. Utána nemzetköziesedett a dolog. Sajnos nemzetközi szinten a "Csendes éjj" ("Cicha noc") című melódiát nagyon erőltették, ezért még koreai nyelven is hallottam, annak ellenére is, hogy Koreában csak "import cikk" az ünnep, máskülönben munkanap. Magyarul igen gyengére sikeredetett, hiszen odahaza ez kevésbé népszerű melódia, ezen kívül három féle ferdítése létezik, az eredeti németből.
A folytatásban igazi lengyel szokást gyakoroltunk, az ostyatörést. Ez úgy néz ki (eredetiben), hogy mindenki egy darab ostyával kezében, személyesen átadja kíváságát családtagjának, barátjának, felebarátjának, majd egymás ostyájából törnek egy kis darabot és azt megeszik.
Kellemes idő ez a beszélgetésekre...
A lengyeleknek nagyon fontos dolog, a karácsonyi dalok éneklése. Szépek is azok, ráadásul igazi hangulatot teremtenek. Van is rá szavuk. A magyar nyelvben nem ismerek egy szavas kifejezést a karácsonyi dalokra.
A nyelvórákon, egész héten szinte minden téma az ünnep szellemét tükrözte.
Pénteken magyar esten voltunk. A Magyar Tanszék hallgatói által szervezett kis karácsonyi összejövetelen voltunk, ahol a szervezők előadásában megtekintettük "A Mikulás elrablása" című darabot. Utána természetesen éneklés, természetesen elsősorban magyarul
, utána pedig ostyatörés és beszélgetések.
Kiváló a nyelvoktatás Krakkóban. Nagyon szépen beszélnek a hallgatók magyarul, a nyelv minden nehézsége ellenére. Jellemző a tanuló ifjúságra, hogy fontosnak tartották kifejezni, hogy ismerik magyarul a következő – számukra vélhetően – fontos kifejezéseket, mint "részeg vagyok", "hánytam", illetve azt a hosszú szót, amit Magyarországon a legtöbb, jó társaságba keveredett turista – több-kevesebb  sikerrel – megtanul: "Egészségedre!".
Így zajlott a hét, a karácsonyi készülődés és a karácsony szellemében szervezett összejövetelek. Közben a napi legmagasabb hőmérséklet negatív irányban elérte a 13°C-t.
Az ünnepre jön a melegfront, de a készülődés alatt tartja magát a -13.

2009. december 14., hétfő

Barokk és Sztálin

Kedves Olvasó! Ilyen megszólítások után levelet szoktak írni, de inkább mesével folytatom. Mesélek legújabb élményeinkról. Tehát...
Egyszer voltunk, hol nem voltunk, hol is voltunk? Az úgy kezdődött, hogy szerettem volna megnézni Katowicét, mert az egy olyan hely, amit fontos látni azután, hogy olyan neveken emlegetik a környéket, hogy "Lengyelország legnagyobb ipari aglomerációja", vagy "Fekete Háromszög". Rábeszéltem Esztit, így a PKP (Lengyel Állami Vasutak) december 13-án esedékes "újszülött" menetrendje szerint, aznap reggel, egész pontosan valamikor, valamilyen vonattal megterveztük az utazást.
A PKP internetes oldalán aránylag jól kezelhető menetrendi kereső van. A változást megelőző héten kettő is volt. Az egyikben lehetett keresni a december 12-éig induló vonatokat, a másikban az új menetrend szerint közlekedőket, természetesen 2009 december 12-éig bezárólag.
Tehát minden esélyünk abban volt, összevetettük a két kereső adatait, indulási dátum szerint tárgynap előtt pontosan egy héttel. Semmi különbség... Eredmény: Két lehetőségünk van, vagy lesz akkor vonat, amikor menni akarunk, vagy nem.
Végülis reggel kicsit lekéstük a buszt a pályaudvarra, így gyalog mentünk, útközben az aluljáróban vettünk jegyet, természetesen nem arra a személyvonatra, amire szerettük volna, mert az 5 perccel előbb indult - új menetrend szerint, így már nem értük volna el. 5 perccel később viszont volt egy gyorsvonat, ami nem ért oda előbb, kicsit kényelmesebb volt, volt fűtés is, de Lengyelországban nem ugyanaz a jegyár vonatkozik a személyvonatokra, mint a gyorsvonatra. Nosza, 3 zł bukta két személyre, 37% kedvezménnyel még nem vészes.
Odaértünk... Belváros, külváros, mező, erdő, olajfinomító, bánya, szénosztályzó, állomás és peron, annak a szélén hó, majd állomásépület, előtte kies tér, széles felüljáró, havas felüljáró, havas utca és csúszós utca. Egyre csak esett a hó. Nem intenzíven, néha 10-20 percre abbahagyta, de esett. Lassan, de biztosan.
Megkezdtük a városnézást, ott ahol szoktuk. Napijegy villamosra, utána kávé, egy-két utca és az első villamos, éppen Chorzów irányába, mondhatni "a villamosnak hazafelé". Chorzów városában gyártották a legtöbb, Lengyelországban guruló villamost, a "Konstal" nevű vállalatnál. Jelenleg ALSTOM érdekeltség. Rövid városnézés után villamossal folytattuk utunkat, olyan helyeken, ipar- és lakótelepeken, városokon és városrészeken át, ahol a felszínen látszik, mit rejt a föld mélye. Szén és érc. Könnyed 70 perc alatt, kis kerülővel Chorzówból eljutottunk Bytomba. Itt már nagyon hideg volt. Itt csak egy teret láttunk, illetve a Sziléziai Opera épületét. A hőmérsékletre, illetve annak hiányának növekvő mértékére való tekintettel némi elemózsia és fűtött tér után néztünk. Utána Katowice. Kellemes csalódás... szóban nehéz elmondani, írásban méginkább. De készítettem fényképeket. Jó szórakozást hozzá.
Az épületek nagyrésze felújított, illetve koszos, füstöléssel tartósított, szénporos, kormos, "ipar színű". Nagyon szép barokk és szecessziós stílusó épületek tarkítják a belvárosokat. A II. Világháború után az üres tereket láthatóan igazi sztálinbarokk épületekkel töltötték ki, pl.: Wyspański színház. Vas, beton és szolíd dekor. Acél, acél és üveg, a fiatalabb épületeknél ugyanez, de inkább üveg, kevesebb acéllal, és a kockák is egyre változatosab kombinációban alakítják ki az épületeket. Nem, a lakóházak nem olyan szögletesek, mint Magyarországon. Láthatóan nagyobbak a lakások,  összehasonlításban tágasnak is mondhatók. Ilyen benyomások értek Katowicében.
Estére kb 5-7 centiméter hó volt az utcán, de Karakkóban semmi. Hideg télre van kilátás, 18-20-ára -8°C-os maximum várható.


2009. december 9., szerda

Szoc-reál séta

Kedves Olvasó!

Szeretettel meghívlak egy sétára, a szocialista-realisra eszme, ideológia és építészet alkotta városrészbe. Kellemes szórakozást a videóhoz.



Kíváncsian várom a hozzászólásokat

2009. december 6., vasárnap

Oscipek és hegyek

Az elmúlt szombaton (dec. 5-én) Zakopaneban jártunk. Ennek hála, hogy a szokásos Krakkó környéki turistaatrakcióknak mára egytől egyig megtekintettük. Reggel, vonattal indultunk, személyvonattal, nagyon személyvonattal tettük meg a kb 3 és fél órás utat, közben folyamatosan emelkedtünk. A vonat hol egyik irányba ment, hol a másikba. Úgy emlékszem, hogy menet közben négyszer váltott irányt. Mindegy, lehet, hogy hosszú idő volt, de legalább olcsó.
Út közben láttuk azokat a nagy házakat, azokat lengyel házakat, azokat a falvakat, amik nem úgy néznek ki, mint egy falu... A "falu" fogalma itt egy kicsit más. Erről még nem tudok írni, nem vagyok elég felkészült ebben a témában.
A szokásos, és felettébb szükséges kávé után megkeztük, ugyancsak szokásos, ámbár felettébb érdekes városnézésünket. Ez a kb. 30 ezer lakosú városka jelenti Lengyelország egyik fővárosát. Egyik? Igen. Lengyelország adminisztratív fővárosa Varsó, a nyári főváros Sopot, a téli főváros Zakopane, valamint Lengyelország és a lengyelek kultúrális és valódi fővárosa mindig is Krakkó volt, és lesz. (Ezt így tanultuk...) Turisták mindig is vannak, nyári szezonban, síszezonban és szezonon kívül is. Felvonók, bazárok, fogaskereű vasút és persze a góralok. (ejtsd: gurál) Avagy a hegyi népek. Kicsit máshogy beszélik a lengyelt, mint a Krakkóban, nem fáznak, juhokat legeltetnek és jófajta sajtot készítenek. Mindenféle házi termékeiknek nagy piaca van Zakopaneban és Krakkóban is. Kifejezetten jól, jövedelmezően tudják kihasználni a turizmus adta lehetőségeket.
Az időjárás adta, illetve nemadta lehetőségek miatt csekély mennyiségű és szerény minőségű fényképet sikerült készítenem, de remélem néhány élményünket ennek ellenére átadja a GALÉRIA.
Összességében a helyet ajánlom mindenkinek, akárcsak már sokan mások is megtették előttem. Előbbi feltevésem bizonyítéka a tömegturizmus kialakulása. Ugyanakkor a tömegturizmushoz szerencsére nem csak a szokásos globalizált marhaságok társulnak, hanem valódi szerepük van a valódi helyi értékeknek is.

2009. december 3., csütörtök

Betlehemes Krakkói módra

Nagy nap, nagy dolog és legalább ugyanekkora látványosság a betlemes kiállítás és verseny a város főterén. Istálló készítő szakmunkás-kisiparos-magánvállalkozók találkozóján túlmenően más is szóba kerül...
A Krakkói betlehem nem pusztán Jézus születése szűkebb környezetének rekonstrukciója, hanem ennél sokkal több. Krakkói attól lesz egy ilyen berendezett istálló, hogy a városba illő építmények keretei közé foglalják. A "Szopka krakowska" [ejtsd: ʃopkɒ krakovskɒ] készítésének alapvető szabályai vannak, melyek szerencsére a kreativitásnak nem szabnak korlátot. Ilyen alapvető szabály az elkészített építményben jól látható módon elhelyezett gyermek Jézus alakjának szükségessége, természetesen a szüleinek a társaságában. A gyermek - népszerűsége okán - társasága nem merül ki ennyiben, első látogatóinak alakját is szükséges megjeleníteni a kompozícióban.
Utána az építészet következik. Ettől lesz Krakkói. Az istállót keretbe foglaló építmény legtöbbször tornyokkal rendelkezik, akárcsak a templomok, amiből rengeteg van a városban. Templom, székesegyház, kápolna, csúcs, korona, kupola, valamint gótikus, reneszánsz, helyenként barokk motívumokból állnak ezek a külnös építmények. Méretkategóriák: kicsi: max. 15 cm kiterjedés minden irányban, közepes, legfeljebb 120 cm magasságig, utána pedig a nagy.
Verseny: Összegyűlnek az emberek Adaś, azaz Adam Mickiewicz, a nemzeti poétájának szobra alatt, ahol kiállítja ki-ki a saját művét. Itt a csodálkozó tömegre már rendőrök vigyáznak. A gyülekező után a művek, tulajdonosaik segítségével a tér másik oldalára vándorolnak, ahol egy színpadon bemutatják azokat és készítőiket. A gyors műelemzés után iőnként, kiemelkedő alkotások esetében, a csodálkozók össze-össze ütik a tenyerüket.
Ezután az alkotások átmenetileg múzeumi környezetben, gondoskodásban és épületben kerülnek kiállításra. A verseny győztesének kilétét, pedig szakértő zsűri hivatott megállapítani.
Érdekes szokás ez... és felettébb kreatív! A rendezvényről képes beszámoló itt: