2009. december 19., szombat

Wigilia-13

Kellemes idő van Krakkóban, noha kicsit hideg is. Az utcák díszben állnak, a díszek pedig hóban. A Ryneken várakozó lovas hintókra rákerültek a tetők, zárt fülke-szerkezetek, az épületekre, fákra, minden tárgyra és minden másra pedig az a fehér, hideg izé, az a paplan, az a hótakaró.
Napok óta folyamatosan esik az, ami ezt a takarót képezi. Nem sok, nem gyorsan, pusztán apró pelyhekben fagy ki a ködből, többször tart hosszabb-rövidebb szüneteket. Hideg van. Nem olvad el. Az utak összességében tiszták, illetve csak nedvesek, mert csak a dugóban álló autók olvasztják fel a havat. Sózás nincs! Van helyette a járdákon homok, vagy valami homokos-meszes örlemény, de sóval nem is próbálkoznak, hiszen -10°C alatt úgyis mindegy.
A napi maximum hőmérséklet csütörtökön -9°C volt, péntekre 1 fokkal hidegebb lett a nappal és hiányérzete támadt a városlakónak, turistáknak egyaránt... Eltűntek az utcáról a perecesek. Nem semmi, hogy eddig bírták a fagyban. Ameddig fagyoskodtak, egységesen mindegyik fagyoskodott, amikor már már nem, akkor minden pereces egyszerre tűnt el.
Keddi napon volt céges buli. Nem, igazából nem az volt, annál sokkal jóbb, csak a Lengyel Nyelv és Kultúra, stb. Központ szervezte, ahol tanulunk. Karácsonyi összejövetel volt a Collegium Maius alatt található étteremben. A rendezvény menete követte a tradiciókat, de némely ponton eltért azoktól.
A lengyelek szenteste nem esznek húst, böjti ételek képezik a vacsorát. Itt volt hús, illetve gołąbki (ami a töltött káposztának a helyi változata) gombás szósszal. Vacsora előtt lengyel karácsonyi énekeket énekelt, aki tudott, gitár kísérettel. Utána nemzetköziesedett a dolog. Sajnos nemzetközi szinten a "Csendes éjj" ("Cicha noc") című melódiát nagyon erőltették, ezért még koreai nyelven is hallottam, annak ellenére is, hogy Koreában csak "import cikk" az ünnep, máskülönben munkanap. Magyarul igen gyengére sikeredetett, hiszen odahaza ez kevésbé népszerű melódia, ezen kívül három féle ferdítése létezik, az eredeti németből.
A folytatásban igazi lengyel szokást gyakoroltunk, az ostyatörést. Ez úgy néz ki (eredetiben), hogy mindenki egy darab ostyával kezében, személyesen átadja kíváságát családtagjának, barátjának, felebarátjának, majd egymás ostyájából törnek egy kis darabot és azt megeszik.
Kellemes idő ez a beszélgetésekre...
A lengyeleknek nagyon fontos dolog, a karácsonyi dalok éneklése. Szépek is azok, ráadásul igazi hangulatot teremtenek. Van is rá szavuk. A magyar nyelvben nem ismerek egy szavas kifejezést a karácsonyi dalokra.
A nyelvórákon, egész héten szinte minden téma az ünnep szellemét tükrözte.
Pénteken magyar esten voltunk. A Magyar Tanszék hallgatói által szervezett kis karácsonyi összejövetelen voltunk, ahol a szervezők előadásában megtekintettük "A Mikulás elrablása" című darabot. Utána természetesen éneklés, természetesen elsősorban magyarul
, utána pedig ostyatörés és beszélgetések.
Kiváló a nyelvoktatás Krakkóban. Nagyon szépen beszélnek a hallgatók magyarul, a nyelv minden nehézsége ellenére. Jellemző a tanuló ifjúságra, hogy fontosnak tartották kifejezni, hogy ismerik magyarul a következő – számukra vélhetően – fontos kifejezéseket, mint "részeg vagyok", "hánytam", illetve azt a hosszú szót, amit Magyarországon a legtöbb, jó társaságba keveredett turista – több-kevesebb  sikerrel – megtanul: "Egészségedre!".
Így zajlott a hét, a karácsonyi készülődés és a karácsony szellemében szervezett összejövetelek. Közben a napi legmagasabb hőmérséklet negatív irányban elérte a 13°C-t.
Az ünnepre jön a melegfront, de a készülődés alatt tartja magát a -13.

Nincsenek megjegyzések: