2010. január 26., kedd

Beyond the age of great ventillations

Nem, valóban már nem ebben a korban élünk, vége, most már tényleg, tapasztalhatóan és bizonyítottan a Nagy Szellőztetések Korán túl van az emberiség, legalább is az emberiségnek azon része, aki szeptember végén Pécsről Krakkóba ment tanulni és az első helyi diáklányról elnevezett kollégiumban még egy hónapig fog lakni...
Hamar leszűkítettük az emberiség körét az itt olvasható sorokat író kezek tulajdonosára. A Nagy Szellőztetések Kora, kora reggeleken és egyéb időkben volt tapasztalható, amikor történetesen kellemes érzés töltötte el a szoba lakóját, miután nyitva tartotta ugyanazon szobának az ablakát. Egészséges a friss levegő, de frissességből is megárt a sok. Mennyire friss odakint a levegő? Nem, nem az, tele van szutyokkal, porral bőven, füsttel kiadósan és egyéb gázokkal, szagokkal... hát így télen, úgy általában...
De még mindig van oxigén tartalma és mindaddig nem kell a "vízbül kivenni" a "zoxigént"...
Ha valami friss, esetenként a hőmérséklete alacsonyabb, mint annak a dolognak a hőmérséklete, ami nem friss. Kivételt képeznek ezalól természetesen a frissensültek, melegen készült ételek és még sok más, de a levegő nem kivétel! A szél hideg, vagy, ha nem, akkor a levegő sietős részecskéinek mozgása csökkenti a hőérzetet.
Ennyi!
Tehát mikor jöhet el a nagy szellőztetések korának vége? Akkor, ha már nem kellemes kinyitni az ablakot különféle, az egészséget már közvetlenül is károsító tényezők miatt.
HIDEG VAN KINT!
Erre szerettem volna kilyukadni.
Tegnap előtt 11°C-t emelkedett a hőmérséklet, így elérte a verőfényes napsütésben a –10°C-t is!
Ám nagyonhamar visszaállt minden a maga kerékvágásába, hiszen újra érzi a diák, hogy a jó, friss levegőből kevesebb is elég, főleg, ha annak hőmérséklete nem több, mint
–20°C

2010. január 21., csütörtök

"Ha a szokás az élet habja, miért ne légy a szokás rabja?"

Régen írtam újdonságot... bizonyára azért, mert unatkoztam... Nem, természetesen, ha unatkoztam volna, akkor lett volna időm írni is valamiről, legalább a semmiről, ahogy általában az emberek beszélgetnek...
Elfoglalt voltam - és még vagyok is - részben ösztöndíjat pályázok, részben kellemes elfoglaltságokkal töltöm az időmet, többnyire a szilveszteri kellemes társaság kellemesebbik szegmensével.
Kultúra. Ez az, ami ide kapcsolódik. Krakkóban nagy az igény a kultúrára, magyarországi mércével mérve, pedig hatalmas. Könyvesboltok otthon is vannak, itt arányaiban több van belőlük és vásárlókkal való telítettségük is sűrűbb. Nem csak bámészkodnak, vásárolnak is az emberek, szépirodalmat, szakirodalmat, népszerűt és ritkát, ki-ki kedve szerint. A sajtótermékek szintén kelendőek, egyszer még kifejtem az újságos kioszkok szerepét a városban, csak, mert úgy vélem, megér egy misét. Misét... Bizonyára ez a fordulatot sem véletlenül jutott eszembe. Krakkó, vallás, katolikus, Jan-Paweł, Wojtiła, templomok minden utca sarkán, közepén, valamint minden két templom között lehet találni egy harmadikat. Kérem tisztelettel, itt komoly a dolog. Az emberek rendeltetés szerűen használják a templomokat és a vallás gyakorlása, a mindennapokhoz való közelsége "karban tartja" a lelkeket azzal, hogy rendszert visz az emberek életébe, fényt és ünnepet hoz a szürke télbe. Hogy a statisztikát sem mellőzzük, Krakkóban egy felszenelt katolikus papra kb 810 hívő jut.
Rendszer, ritmus, szokások és rituálék. Szüksége van erre az embernek, lelki egyensúlyuk megőrzésében. Ilyen rituálék és szokások kapcsolódnak a XIX. század óta megőrzött kávéházi kultúrához. Nem, a kávézók látogatása elsősorban nem az ott kapható jövedki termékből készült főzet fogyasztását célozza. Szokás ez is, hangulat, melegség, ez kell az embernek. Ha egyedül akar lenni, akkor azért, ha társaságban akar lenni, akkor azért.
Engedtessék meg, hogy kicsit még idekeverjem a "Szakmát". A kávézókat látogató vendégek közül nem lehet meghatározni demográfiai mutatók alapján potenciális fogyasztói kört. Fordítom: mindkét nem minden "önjáró" korcsoportja megfordulhat ugyanabban a kávézóban társadalmi státusztól és családi állapottól függetlenül.
Beszélgetnek. Beszélgetnek az emberek egymással, a pincérrel, a szomszéddal, a szomszéd asztalnál ülővel, csak néhány szóra, de nem üres az életük. Lehet, hogy csak nyelvi sajátosság, (lehet, hogy annál több,) de udvariasan beeszélgetnek, egymással az aktualitásokról és a kultúráról, mert a kultúra aktuális!
Azért aktuális, mert "azt eszik", azaz annak fogyasztói azok, akik ismerik és beszélnek róla. Moziba is járnak, tömegesen. Van kultúrája a mozinak is és hangulata is van, bizonyára azért, mert művészetként és kultúraként fogják fel, így bánnak vele és eképpen tisztelik. Szeretünk moziba járni, mert van hangulata. Csak lengyel filmeket nézünk, mert az tanulás szempontjából is hasznos dolog. Nem megyünk modern multiplex moziba, mert az mindenhol ugyanolyan, előnyben részesítjük az igazi mozikat, ahol "filmművészet" hangulatot élhetünk át, nem pedig "szórakoztatóipar" állapotot. Fontos a különbség! Pécsen a művészmoziba néhány kósza lélek, ha betéved egy vetítésre, itt közel telt házas vetítések vannak, még akkor is, ha az adott filmet már éppendéggel 79 vagy 114 napja játszák.
Ez Krakkó és ez benne a lélek. Ez a lélek, ez benne a kultúra. Ez a kellemes, lágy, lusta, mélázó valami, ez az, amiben akkora erő van, hogy 800 ezer embert hajt. Az életerő tiszta forrása.

2010. január 7., csütörtök

Sylwester w Polsce

Mivel minden csoda három napig tart, egyik sem tart öröké, egy héten belül érvényes, nyolc napon belül gyógyul, stb, szerintem megfelelő időpontot választottam, hogy meséljek itteni kifejezettem MAGYAR szilveszterünkről.
Házibuliban voltunk, aminek két összetevője a ház és a buli. A ház abban az utcában van (még áll), ahol először aludtam Krakkóban, a buli pedig az, amihez kellenek emberek meg hangulat spirituális vagy folyékony formában. (Szilveszterkor utóbbi gyakoribb.) A rendezvény szervezők kiváló és igen tehetséges polákok, akik olyan kemény fába vágták fejszéjüket, hogy megtanulnak magyarul. Meghívtak ide minden Krakkóban és környéken (környék: 220-240 km) dolgozó és tanuló, avagy élő és mozgó magyart. Volt, kinek a felesége volt lengyel, volt, aki mindkét nyelven beszélt, volt, aki egy hatmadikon és volt olyan is, akinek még ettől is különbözött az anyanyelve. Kedves házigazdánk heveny számlálása szerint, este 11-kor kb. 45 fő tartózkodott a 2+2 félszobás lakásban.
Mindenki hozott, amit tudott, volt édes, sós és salátaféle. Nem ez volt a középpontban, sokkal inkább a beszélgetés - részünkről többnyire - lengyelekkel, főként az ő nyelvükön. Az egyik szobából, ahol már aránylag vágni lehetett a füstöt, kisebb társasággal az amúgy igen széles és kiválóan szellőzű folyosón találtuk meg helyünket. Nem elhanyagolandó információ, hogy a magyarok voltak többen.
Többek közt ennek is köszönhető, hogy üdvözlés képpen kiváló barack és körte desztillátumokat ízlelhettünk meg, ezen felül több - általában hét decis - üveget találkoztam, melyek közül csak egy volt bolgár kadarka, a többi mind magyar bort őrzött magában. Őrzött, de a szolgálatkész dugóhúzók igencsak kifogtak a palackokon. Ebben a folyékonyra és kicsit spiccesre sikeredett bekezdésben még hadd említsem meg a 2 doboz Kőbányai Világost, amit Magyarországról exportáltam pár nappal korábban. Láttam már embert áhitattal sört fogyasztani, de ekkora áhitattal még soha... De Kőbányait?.... 
Éjfelen túl nyúló beszélgetésünk közben gyakorta lettünk figyelmesek különféle oldott magatartásokra, melyeket oldott honfitársaink produkáltak. Nem, akárhogy is mondják, a polák nem iszik annyit... Vagy csak a mi társaságunk összetétele volt kivételes? (Tudja azt mindennek tudója...)
Három óra után elköszöntünk, hogy hazafelé, még betérjünk a Rynekre, ahol - mint később a sajtóból megtudtuk - százezer ember köszöntötte együtt 2010-et. Fél négykor már egy lélek sem, illetve csak takarítók voltak a téren, valamint egymástól 6-7 lépes távolságra, szépen szabályosan, párhuzamos sorok és oszlopok rendjében kisebb nagyobb szemétkupacok, melyeknek legnagyobb mennyiségű alkotórésze üveg volt. Ennyi üveget szilánk formájában korábban sehol nem láttam. (Rendben, képezze ez is az élmény részét)


Mellékesen jegyjem meg, hogy természeresen itt is népszerűk a tüzijátékok és petárdák, amiket nem kint az áruházak parkolójában, külön konténerben, nyílt területen árusítanak erre kiképzett szakemberek, hanem a boltok "akciós során", bent az üzletben, nagy tömegben, egymás mellett. És természetesen minden pénztáros eladhatta ezeket.


Ilyen élményeim vannak Szilveszter napjáról és éjszakájáról, amit Krakkóban nemzetközi és egyben baráti hangulatban töltöttünk.


2010. január 2., szombat

Meglepetés

Nem írtam semmi újdonságot december 19-e óta, de – merem remélni, hogy – jobb dolga is volt az olvasóimnak az ünnepek alatt.
Mostani híradásomban kifejezetten ünnepi témával foglalatoskodok. Karácsony... Krakkóban töltöttük volna az ünnepet, ha nem találunk ki egy nagy-nagy meglepetést Eszti szüleinek, nagyszüleinek. Nehéz volt titokban tartani, de sikerült. Utazásokról is szoktam írni ebben a blogban, igy hát nem meglepő, hogy december 23-án buszra szálltunk és elutaztunk Budapestre. este fél tízre oda is értünk, de hála a MÁV-START Zrt, menetrend-változtatásának, reggel 4:56-kor tudtunk volna csak tovább utazni. gondoltuk várunk különböző helyeken az éjszaka, de sem a Népliget, sem a Déli környéke nem volt valami bizalomgerjesztő. Az első vonattal elhagytuk Budapestet, éjfélre Székesfehérvárra értünk. Innen volt lehetőségünk reggel felé eljutni Pusztaszabolcsra, ahol mindenképpen át kellett volna szállni.
A fehárvári éjszaka nyugodt volt, de azért nem teljesen csendes. Lényeg, hogy sokkal kellemesebb volt a légkör arrafelé, mint Budapesten bárhol. Kétórás, rögtönzött városnézésünk után visszatértünk a vasútállomásra, ahol időről időre egyre hűvösebb lett. A fűtött váróterem este 11 és reggel 5 között zárva tart, így ennek a helységnek a léte ottlétünket legkevésbé befolyásolta.
Ha vasút, akkor inkább vonat... Vettünk jegyet és nem Pusztaszabolcs, hanem Budapest-Déli irányába indultunk. Onnan 10 percen belül indult – eredetileg tervezett – járművünk Pusztaszabolcsra. Reggel 8 előtt Dombóváron voltunk.
A meglepetés 110%-os  hatásfokkal sikerült.
Így igazán szép volt a karácsony. Voltunk kicsit Pécsen is, kicsit furcsa volt, de rossz semmiképpen. 27-én hajnalban, pedig Eszti szüleivel 4-en indultunk vissza Krakkóba. Innen krakkói városnézős program következett 30-áig, megmutattuk, amit mindenképpen látni kell és egy-két olyan helyet is, ami hiányzik az utikönyvekből.

Készültünk a Szilveszterre. Kiválóan sikerült, annyira, hogy megérdemel egy külön bejegyzést.
Nemsokára megírom...