2010. január 21., csütörtök

"Ha a szokás az élet habja, miért ne légy a szokás rabja?"

Régen írtam újdonságot... bizonyára azért, mert unatkoztam... Nem, természetesen, ha unatkoztam volna, akkor lett volna időm írni is valamiről, legalább a semmiről, ahogy általában az emberek beszélgetnek...
Elfoglalt voltam - és még vagyok is - részben ösztöndíjat pályázok, részben kellemes elfoglaltságokkal töltöm az időmet, többnyire a szilveszteri kellemes társaság kellemesebbik szegmensével.
Kultúra. Ez az, ami ide kapcsolódik. Krakkóban nagy az igény a kultúrára, magyarországi mércével mérve, pedig hatalmas. Könyvesboltok otthon is vannak, itt arányaiban több van belőlük és vásárlókkal való telítettségük is sűrűbb. Nem csak bámészkodnak, vásárolnak is az emberek, szépirodalmat, szakirodalmat, népszerűt és ritkát, ki-ki kedve szerint. A sajtótermékek szintén kelendőek, egyszer még kifejtem az újságos kioszkok szerepét a városban, csak, mert úgy vélem, megér egy misét. Misét... Bizonyára ez a fordulatot sem véletlenül jutott eszembe. Krakkó, vallás, katolikus, Jan-Paweł, Wojtiła, templomok minden utca sarkán, közepén, valamint minden két templom között lehet találni egy harmadikat. Kérem tisztelettel, itt komoly a dolog. Az emberek rendeltetés szerűen használják a templomokat és a vallás gyakorlása, a mindennapokhoz való közelsége "karban tartja" a lelkeket azzal, hogy rendszert visz az emberek életébe, fényt és ünnepet hoz a szürke télbe. Hogy a statisztikát sem mellőzzük, Krakkóban egy felszenelt katolikus papra kb 810 hívő jut.
Rendszer, ritmus, szokások és rituálék. Szüksége van erre az embernek, lelki egyensúlyuk megőrzésében. Ilyen rituálék és szokások kapcsolódnak a XIX. század óta megőrzött kávéházi kultúrához. Nem, a kávézók látogatása elsősorban nem az ott kapható jövedki termékből készült főzet fogyasztását célozza. Szokás ez is, hangulat, melegség, ez kell az embernek. Ha egyedül akar lenni, akkor azért, ha társaságban akar lenni, akkor azért.
Engedtessék meg, hogy kicsit még idekeverjem a "Szakmát". A kávézókat látogató vendégek közül nem lehet meghatározni demográfiai mutatók alapján potenciális fogyasztói kört. Fordítom: mindkét nem minden "önjáró" korcsoportja megfordulhat ugyanabban a kávézóban társadalmi státusztól és családi állapottól függetlenül.
Beszélgetnek. Beszélgetnek az emberek egymással, a pincérrel, a szomszéddal, a szomszéd asztalnál ülővel, csak néhány szóra, de nem üres az életük. Lehet, hogy csak nyelvi sajátosság, (lehet, hogy annál több,) de udvariasan beeszélgetnek, egymással az aktualitásokról és a kultúráról, mert a kultúra aktuális!
Azért aktuális, mert "azt eszik", azaz annak fogyasztói azok, akik ismerik és beszélnek róla. Moziba is járnak, tömegesen. Van kultúrája a mozinak is és hangulata is van, bizonyára azért, mert művészetként és kultúraként fogják fel, így bánnak vele és eképpen tisztelik. Szeretünk moziba járni, mert van hangulata. Csak lengyel filmeket nézünk, mert az tanulás szempontjából is hasznos dolog. Nem megyünk modern multiplex moziba, mert az mindenhol ugyanolyan, előnyben részesítjük az igazi mozikat, ahol "filmművészet" hangulatot élhetünk át, nem pedig "szórakoztatóipar" állapotot. Fontos a különbség! Pécsen a művészmoziba néhány kósza lélek, ha betéved egy vetítésre, itt közel telt házas vetítések vannak, még akkor is, ha az adott filmet már éppendéggel 79 vagy 114 napja játszák.
Ez Krakkó és ez benne a lélek. Ez a lélek, ez benne a kultúra. Ez a kellemes, lágy, lusta, mélázó valami, ez az, amiben akkora erő van, hogy 800 ezer embert hajt. Az életerő tiszta forrása.

Nincsenek megjegyzések: