2010. január 7., csütörtök

Sylwester w Polsce

Mivel minden csoda három napig tart, egyik sem tart öröké, egy héten belül érvényes, nyolc napon belül gyógyul, stb, szerintem megfelelő időpontot választottam, hogy meséljek itteni kifejezettem MAGYAR szilveszterünkről.
Házibuliban voltunk, aminek két összetevője a ház és a buli. A ház abban az utcában van (még áll), ahol először aludtam Krakkóban, a buli pedig az, amihez kellenek emberek meg hangulat spirituális vagy folyékony formában. (Szilveszterkor utóbbi gyakoribb.) A rendezvény szervezők kiváló és igen tehetséges polákok, akik olyan kemény fába vágták fejszéjüket, hogy megtanulnak magyarul. Meghívtak ide minden Krakkóban és környéken (környék: 220-240 km) dolgozó és tanuló, avagy élő és mozgó magyart. Volt, kinek a felesége volt lengyel, volt, aki mindkét nyelven beszélt, volt, aki egy hatmadikon és volt olyan is, akinek még ettől is különbözött az anyanyelve. Kedves házigazdánk heveny számlálása szerint, este 11-kor kb. 45 fő tartózkodott a 2+2 félszobás lakásban.
Mindenki hozott, amit tudott, volt édes, sós és salátaféle. Nem ez volt a középpontban, sokkal inkább a beszélgetés - részünkről többnyire - lengyelekkel, főként az ő nyelvükön. Az egyik szobából, ahol már aránylag vágni lehetett a füstöt, kisebb társasággal az amúgy igen széles és kiválóan szellőzű folyosón találtuk meg helyünket. Nem elhanyagolandó információ, hogy a magyarok voltak többen.
Többek közt ennek is köszönhető, hogy üdvözlés képpen kiváló barack és körte desztillátumokat ízlelhettünk meg, ezen felül több - általában hét decis - üveget találkoztam, melyek közül csak egy volt bolgár kadarka, a többi mind magyar bort őrzött magában. Őrzött, de a szolgálatkész dugóhúzók igencsak kifogtak a palackokon. Ebben a folyékonyra és kicsit spiccesre sikeredett bekezdésben még hadd említsem meg a 2 doboz Kőbányai Világost, amit Magyarországról exportáltam pár nappal korábban. Láttam már embert áhitattal sört fogyasztani, de ekkora áhitattal még soha... De Kőbányait?.... 
Éjfelen túl nyúló beszélgetésünk közben gyakorta lettünk figyelmesek különféle oldott magatartásokra, melyeket oldott honfitársaink produkáltak. Nem, akárhogy is mondják, a polák nem iszik annyit... Vagy csak a mi társaságunk összetétele volt kivételes? (Tudja azt mindennek tudója...)
Három óra után elköszöntünk, hogy hazafelé, még betérjünk a Rynekre, ahol - mint később a sajtóból megtudtuk - százezer ember köszöntötte együtt 2010-et. Fél négykor már egy lélek sem, illetve csak takarítók voltak a téren, valamint egymástól 6-7 lépes távolságra, szépen szabályosan, párhuzamos sorok és oszlopok rendjében kisebb nagyobb szemétkupacok, melyeknek legnagyobb mennyiségű alkotórésze üveg volt. Ennyi üveget szilánk formájában korábban sehol nem láttam. (Rendben, képezze ez is az élmény részét)


Mellékesen jegyjem meg, hogy természeresen itt is népszerűk a tüzijátékok és petárdák, amiket nem kint az áruházak parkolójában, külön konténerben, nyílt területen árusítanak erre kiképzett szakemberek, hanem a boltok "akciós során", bent az üzletben, nagy tömegben, egymás mellett. És természetesen minden pénztáros eladhatta ezeket.


Ilyen élményeim vannak Szilveszter napjáról és éjszakájáról, amit Krakkóban nemzetközi és egyben baráti hangulatban töltöttünk.


Nincsenek megjegyzések: